nem lehet mindig jol jarni
Fapados utak es olcsonak tuno szallasok koraban konnyu megjarni. Nekunk is sikerult, de szerencsere csak egy kicsit.
Repulonk ugyan 6:50-kor indult, de a bristoli repterre is el kellett meg jutni valahogy, igy kenytelenek voltunk hajnali 3oras kelest beiktatni. (csak eros idegzetueknek)
A gironai repterrol mar boldogan szalltunk at az egy oras utat igero Barcelona-buszra. Buszunk suhant a napfenyben, menetidejet tartva erkezett az Estacion Nord-ra, az eszaki buszpalyaudvarra. Okosan pakoltunk mar elore, ketten egy turazsakba, ami ugyan tilos, de mint tudjuk a szukseg meg mindig torvenyt bont.
Barcelona egeszen mas arcat mutatta most elottem mint 5 evvel ezelott...
Izzadtan gyalogoltunk az ovaros fele a hamisan jelzett tavaszi napsutesben. Angliai megbizhato idojaras-elorejelzok egesz serege probalt minket az utazastol eltantoritani, szemerkelo esot es vad szelet igerve. Nem lett igazuk.
Szallasunk a gotikus negyed, Barri Gotic kellos kozepen helyezkedett el, kacsaringos kis utcak labirintusaban.
Minden jovendobeli Barcelonaba latogatonak ajanlanam ezt a helyet. Hostal Malda.
Csaladias, rendkivul szegenyesen berendezett, de ami a legfobb: nagyon tiszta, es az ottani arakhoz kepest nagyon olcso. 30eurot fizettunk egy szobaert naponta, kettonkre. wc es zuhanyzo a folyoson volt, de ezt a kis kenyelmetlenseget igazan elviseltuk.
Kialvatlansagunk ellenere mar elso nap nyakunkba vettuk a varost!
Repulonk ugyan 6:50-kor indult, de a bristoli repterre is el kellett meg jutni valahogy, igy kenytelenek voltunk hajnali 3oras kelest beiktatni. (csak eros idegzetueknek)
A gironai repterrol mar boldogan szalltunk at az egy oras utat igero Barcelona-buszra. Buszunk suhant a napfenyben, menetidejet tartva erkezett az Estacion Nord-ra, az eszaki buszpalyaudvarra. Okosan pakoltunk mar elore, ketten egy turazsakba, ami ugyan tilos, de mint tudjuk a szukseg meg mindig torvenyt bont.
Barcelona egeszen mas arcat mutatta most elottem mint 5 evvel ezelott...
Izzadtan gyalogoltunk az ovaros fele a hamisan jelzett tavaszi napsutesben. Angliai megbizhato idojaras-elorejelzok egesz serege probalt minket az utazastol eltantoritani, szemerkelo esot es vad szelet igerve. Nem lett igazuk.
Szallasunk a gotikus negyed, Barri Gotic kellos kozepen helyezkedett el, kacsaringos kis utcak labirintusaban.
Minden jovendobeli Barcelonaba latogatonak ajanlanam ezt a helyet. Hostal Malda.
Csaladias, rendkivul szegenyesen berendezett, de ami a legfobb: nagyon tiszta, es az ottani arakhoz kepest nagyon olcso. 30eurot fizettunk egy szobaert naponta, kettonkre. wc es zuhanyzo a folyoson volt, de ezt a kis kenyelmetlenseget igazan elviseltuk.
Kialvatlansagunk ellenere mar elso nap nyakunkba vettuk a varost!
Rengeteget setaltunk, leneztunk a tengerpartra amit mar birtokba vettek a napszemuveg- es taskaarusok. Riaszto kinezetu kiskolkok gyanus fenymasolt lapokra gyujtottek alairasokat, nem doltunk be nekik.
apro csalodas
A megfelelo etterem kivalasztasa valojaban hosszasabb korultekintest igenyel, ezert innentol kezdve minden ebed es vacsoraidoben az utcakat rottuk. Addigra mar kiserte utunk a szerencse, es vegre kulinaris elvezetek reszesei lehettunk..
De a pincer hosszas mellozese utan vegre bejutottunk, es roppant kulonleges etkeket kostoltunk. Elso fogasnak fokhagyma ill sutotoklevest rendeltunk (azota is almodom rola), masodiknak pedig nyulat edesburgonyaval ill lazacot almaval. Allatvedok lelki nyugalmanak figyelmebe, a nyul foleg csontbol allt, hust nem igen talaltunk rajta. De ize vmi isteni... a lazac szerintem meg messze esik az almafatol...
Miro es az uveg bor
Kovetkezo napunkon felkerestuk Barcelona legregebbi templomat, hajlott hatu oreg nenike soprogette az udvarat, egy eskuvo maradvanyait. Sajnos nem jutottunk be, mert eljott az ebedido, a siesta ideje.
Az utikonyvunk altal ajanlott helyi etterem zarva volt, igy tanacstalanul probaltunk keresni egy masikat. Nem sokkal tavolabb meg is pillantottunk egyet, es tudtam h "O" lesz az.
Az etterem dugig volt, epphogy csak talaltunk egy ketszemelyes asztalt a konyhabejaro mellett. Etlap termeszetesen csak spanyolul, megint talalgathattunk. Dani nem bizta a veletlenre, eloetelnek pennet kert napolyi modra :) Probaltuk besaccolni hogy miben mi lehet, de sajnos a miniszotarunk nem tudott katalanul.. Megis kifogtam egy mennyei csicseriborsos, paradicsomos kolbaszkas egyveleget, mmm. Utana kovetkezett egyikunk fokhagymas lazaca, masikunk pedig nagyonis beerte vekony baranyszeletekkel es burgonyaval.Kozben ra kell dobbennem hogy a blog kezd egy etteremturahoz hasonlitani, de bevallom toredelmesen, igen, ZABALNI is mentunk, az izek felfedezesere!
Idokozben kihoztak nekunk egy uveg rozet, mert szegenyes spanyoltudasommal vino roja-t kertem, azaz piros szinu bort, ami pedig nagy tevedes, helyesen Vino Tinto, bizony...
Szoval odakerult az uveg bor az asztalunkra, es panik tort rank, hogy vajon megint a hulye turistat akarjak-e atvagni a legdragabb uveggel, avagy mi is itt a helyzet. Szkeptikusabb utastarsam amellett kardoskodott, hogy egy vagyont kell majd ott hagynunk, a mellettunk ulo idosebb par ferfitagja is kisebb uveget kapott, es kulonbenis, tuti ki akarnak minket fosztani.
Mindenesetre a roze ott volt, igy elkortyolgattuk.
Imadom hogy Barcelonaban a pincereknek meg igazi foglalkozasa van. Rendszerint idosebbek, ertik a szakmajukat, es szivesen csinaljak. Szepen elegansan feloltozve, csokornyakkendoben szolgalnak fel, igy te is fontosabbnak erzed magad.
Az egesz uveg roze utan felkerekedtunk hogy fellibegozzunk a Montjuicre. Funicular-ral feljutottunk kisse pityokasan a hegy aljara, de pechunkre a libego epp aznap karbantartas alatt allt... Elsetaltunk a Miro muzeumba.
Itt most egy kis szunet, mert kozben a "The last king of Scotland" cimu film brutalis fordulathoz ert, es keptelen vagyok folytatni a szoveget. Es nem is fogom tudni egy ideig.
